Ajándékot adni sokkal jobb, mint kapni. Akár közhelynek is tekinthetnénk ezt a régi megállapítást, de valahol mégis van némi igazságtartalma. Valakit megajándékozni valamivel, aminek őszintén örül, akkor is felemelő élmény, ha az illető számít rá, és akkor is, ha nem. Rendszerint a meglepetés az, ami a leginkább csodálatos érzés mind az adónak, mind a kapónak, főleg akkor, ha az ajándék telibe talál, azonban ez igen nehéz műfaj. Ehhez ismerni kell az adott személy ízlését, érdeklődési körét, vágyait, és úgy egyébként magát az embert. Ismeretlennek, vagy valakinek, akit csak felületesen ismerünk olyan meglepetést adni, aminek őszintén örül, sokkal inkább szerencsejáték. Persze erre is vannak kiváló áthidaló megoldások olyan ajándékok formájában, melyek bármikor bárkinek adhatóak, azonban ez akár kényelmeskedő megoldásnak is tűnhet, ha valaki tényleg közel állónak adjuk. Ilyenkor még a csalódás is benne van a kalapban, mindkét fél részéről.
Aki viszont nem értékel az ajándékot, az egyáltalán nem is érdemli meg. Számos olyan felvétel kering a neten, amin elkényeztetett jóléti gyerekek dühöngve vágják földhöz az ajándékukat, vagy ordítanak a szüleikkel, hogy ők nem ezt akarták. A gond ezekben az esetekben ott kezdődik, hogy az elégedetlenkedőnek tulajdonképpen mindene megvan, sőt, annál sokkal többje is, de ez nem elég. Akit életében már legalább egyszer megcsapott a nélkülözés szele, az onnantól kezdve egészen másként tekint a világra. Kapni valamit nem csak azt jelenti, hogy ingyen hozzájutottál valamihez, hanem azt is, hogy az illető gondolt rád, fontos vagy neki, szeret, de minimum kedvel. Ez olyan érték, ami már önmagában többet ér, mint az ajándékba kapott dolog, hiszen az csupán egy eszköz arra, hogy kifejezze: számíthatsz rá. Na EZ az igazi érték, és nem az, ami a csomagolás alatt található.
Megint csak egy szomorú eset, amikor valaki ajándékokon keresztül akar valakit megvásárolni. Erre gyakran van példa elvált szülők gyerekeinél, ahol a két fél így próbálja túlszárnyalni a másikat. Ha valahogy el lehet egy embert rontani, akkor ez az egyik legjobb módszer rá. De a felnőtt életben is jó néhányszor találkozni ilyesmivel, ott azonban az ilyesmit már kő keményen korrupciónak nevezik. Például ha egy vállalat vagy iparág képviselője ajándékokkal, juttatásokkal igyekszik megszerezni politikusok és döntéshozók jóindulatát, részrehajlását. Ez akár aljas indokból adott ajándéknak is lenne nevezhető, tehát a gesztusnak árnyoldala is van. Pontosan ezért legyünk jobb emberek, és önös érdekből, muszájból vagy kelletlenül inkább ne is adjunk ajándékot. Így az egésznek a varázsa törik meg, amit utána nagyon nehéz újra felépíteni. És ami a legfontosabb: örüljünk mindennek, amit kapunk, és legalább akkora örömmel és szeretettel viszonozzuk a gesztust. Nem kell görcsöt kapni, nem az értékek aránya a fontos, egyszerűen a szándék és az érzelem számít, ami valójában átmegy a tárgyon keresztül.